Pontban 5:30-kor felpattantak szemeim. Aztán visszacsuktam, majd vettem egy mély levegőt, és felültem. Már csak egy brutál könnyű nap a suliban, és azután egy óriási vakáció. Már várom azokat a napokat... Csak Piggy, Matthew és az ő haverjai. Esték a folyóparton, láblógatós délutánok, lovaglós délelőttök és madár csicsergős reggelek.
Végül teljesen felébredtem, és kimásztam az ágyból. Mivel már kint lassan 50 fok van, így egy rövid farmer sortot, egy bő inget, amit betűrtem a gatyómba, és a kedvenc fekete Vans cipőm.. elválaszthatatlanok vagyunk.
Kimentem a konyhába, ahol már senki sem volt. Gondoltam megreggelizek, mielőtt kimegyek a farmra. Csináltam magamnak egy pirítós, miközben az asztalon felejtett újságot olvasgattam.
"Barack Obamának felment a vérnyomása" , olvastam el, majd hangosan felnevettem. Komolyan?! Kit érdekel egy ilyen mindennapi ügy? Hát engem biztos nem. Horkantva visszatettem, majd a lekváros pirítósommal kisétáltam a telkünkre. Gyönyörű volt! Most csukd be a szemed, és képzeld eléd a világ legszebb kék egét, a fű zöldjét, a szél lengedezését, és a legkedvesebb lényt a számodra. Nekem meg volt ott minden. Amint Piggy észre vett vad nyerítésbe kezdett, és feszülten mozgott a boxában. Ekkor gyorsabban kezdtem lépkedni, mikor odaértem megsimítottam hatalmas fejét, és a reggelim utolsó falatját neki adtam. Ő boldogan elfogadta, és fejét hozzám dörzsölte.
Kinyitottam a box ajtaját, és bementem hozzá. Miközben elhaladtam mellette, végig simítottam a hátát. Szépen ráraktam a ládáből előszedett kantárt, és kivezettem onnan. Ugyanezt megtettem anya lovával, Mustárral és az öcsém kancájával is, Hope-al. kivezettem őket a legelőre, míg én kipuculom az almukat. Ez az egyetlen olyan dolog, amiket nem annyira szeretek a lovakban, de ha túl vagyok rajta, akkor már minden tök jó. Amikor végeztem 6:43 volt. Visszamentem a házba, hogy lehozzam a szobámból a táskámat. Aztán majdnem ez lett. Muszáj volt megállnom a tükröm előtt, ahol az emlékeim sorakoztam. Az éles csengőre kaptam fel a fejem, majd olyan gyorsan rohantam le a lépcsőn, ahogy csak tudtam. Gyorsan bezártam a ház ajtaját, és futottam a kapunkba, amint kinyitottam a kaput, Matthewet pillantottam meg, és egyből a nyakába ugrottam...
* Matthew szempotja*
-Jaj, Matthew! Ilyet velem aztán ne csinálj! nagyon hiányoztál! Ugye most már jól vagy? Ott hagytál a sok hülyével...-panaszolta nekem Abbey, amint leszállt a nyakamról.
Istenem, ma is olyan csinos volt, mint mindig. És az illata.. ahh... soha sem fogom megszokni. Utálom, hogy egy olya lány jön be, aki 100 százalékig a barátjának tekint.
- Jól van, minden rendben, de ha nem indulunk el most azonnal, akkor lekéssük a buszt.- nevettem a lány lelkesedésén. Átkarolta a vállamat, és úgy indultunk el a megálló felé.
-Milyen volt a reggeled? Mi van Piggyvel? -érdeklődtem.
-Csak a szokásos.-válaszolta unottan. - És neked?
- Azon kívül, hogy megint anya és apa veszekedésére keltem, egész jó.
-Jaj, úgy sajnálom. - húzta el a száját. - Jó az új hajad!
-Oh, köszi!- mondtam miközben úgy csináltam, mintha meg akarnám nézni tükör nélkül. Kacagni kezdett, csengő hangján. Ekkor gördült be a busz a megállóba. Szépen előre engedtem, majd leültünk egy kettes ülésre.
- Hogy van Luna? - mármint a kutyám.
-Üzeni, hogy nagyon jól, de hiányzol neki. Tényleg, mikor jössz végre át? Olyan régen voltál. - vágtam "szomorú" fejet.
- Nem tudom, Matthew, nincs sok időm, de mindjárt itt a nyár és akkor már bármikor tudok menni. - válaszolt.
Ezután nem nagyon beszélgettünk, míg a busz le nem rakott minket a suli előtt.
-Sziasztok! - köszöntem oda a haverjaimnak, akik egyből odajöttek hozzánk.
-Helló Mat, helló, kislány! - köszönt először Dave. Öhmm.. igen.. Dave.. Neki is bejön Abbey, és valahogy Abbey is vonzódik hozzá. Én persze nem szóltam semmit, hogy valamit én is érzek Ab iránt, hogy ne kavarjak be senkinek. Na, ez lett belőle..
-Sziasztok, skacok!- mosolygott Abbey, és Davet bámulta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése