* Dave szempontja*
Abbey... Az egyetlen egy olyan lány, akihez vonzódok. Komolyan mondom, egy olyan csaj sincs, aki egy kicsit is megdobogtatná a szívemet. Nem tudom, hogy hogyan, de ehhez csak Abbey ért.
Valahogy úgy sejtem, hogy egy kis mértékben ő is bír engem. Mármint nem barátilag. Igen.. azt hiszem a mai nap lesz az, amikor odamegyek hozzá, és elhívom randira.
-Mizuu?- kérdezte Terry, a legjobb haverom.
-Menjünk be, mert szétsülök, vágta rá Henry.
-Ne mááár, olyan szép idő van.-"nyávogta" Abbey.
-És?- vonta fel a szemöldökét Benny.
-Ünneprontók..-motyogta, és a hevesen vitatkozó Matthew és Henry után kullogott.
Itt az idő..gondoltam.
-Hé, Abbey?-szóltam utána, mire felkapta a fejét.
-Öhhmm..csak annyit akartam, hogy... mikor mész ma haza?-makogtam, miközben magamban trágár szavakat vágtam a saját fejemhez, pl. "Hogy lehetek ekkora barom?" vagy "Mit félsz egy nemtől?" .
-Nem is tudom,... ja hát persze, órák után. És te?
-Én is.- válaszoltam esetlenül, és a többiekhez siettem.
Miután végigálltuk az évzárót, majd a jutalom-könyv-kiosztást, mint mindig, Abbey is kapott a kiváló bizonyítványáért. Itt elváltak útjaink, mert mi, mármint fiúk a 11.c-be indultunk, addig Ab a 10. b-be.
Gyűlölöm, amikor kiosztják a művünket, aztán meg szidják a fejünket. Most sem volt másképp..
-Dave Howard, nagyot csalódtam benned..-kezdte az ofőm.-az átlagod megint leromlott egy fél jegyet. Ha így haladsz, akkor az érettségi letétele elég messze van.
-Köszönöm.- sziszegtem a fogaim között, és átvettem a kis könyvecskét, majd leültem a helyemre. Mellesleg egy olyan lány mellett ülök, aki teljesen belém van zúgva.. Nyár, imádlak..
*Abbey szempontja*
Amikor bementem a termünkbe, levágtam magam a helyemre. Attól függetlenül, hogy én vagyok az első a névsorban, lehajtottam a fejemet, és a pólómon levő csillámokat számolgattam. Számítottam az osztályfőnököm, kb., és nem fogok túlozni 25 perces beszédére.
Mivel most csak 21 perccel megúsztuk, feltápászkodtam, és elindultam az asztal felé, ahol a bizonyítványok sorakoztak.
-Abbey Jensen!- nézett fel a naplóból, de már ott álltam, nagyot ugrott ijedtében.
-Abbey, nagyon gratulálok a kitűnő bizonyítványodért!-rázott velem kezet, majd a kezembe nyomta az utalványokat, és a kék könyvet, a bizonyítványomat.
-Köszönöm szépen!- erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Ben Mendler!- szólította a következőt, de én már az utalványokat néztem:
"Egy gyönyörű nap a Természet Tudományi Múzeumban" - a mérete alapján max, 1 órás, de mindegy.
"Strand belépő"- na végre valami normális, mosolyodtam el.
"Egy nap a barátokkal, 6 darab italjegy a Central Perkben" - oooh, királyság, a kedvenc kávézómba.
-Mindenkinek szép nyarat kívánok!-köszönt el Mr. Prob, és kiment az ajtón. Szerintem én pattantam fel a leghamarabb, és iszkoltam ki a teremből, szememmel Matthewék után kutatva.
Mikor kiléptem a suli kapuján megpillantottam Benny-éket.
-Sziasztok.-sóhajtottam fel megkönnyebbülten.
-Helló, csajszi. Milyen lett a bizi?-kérdezte Henry.
-Ch..Szerinted?-söpörtem kettőt a vállamon, és lenézően néztem rájuk.
Mindenkiből egyszerre tört ki a nevetés.
Lassan elindultunk hazafelé, én meg Dave még elköszöntünk egymástól, mivel ő a másik irányba megy.
-Szia!- majd a többiek felé indultam, és akkor..
-Abbey!- olyan gyorsan fordultam meg, hogy majdnem fellöktem egy nénit. Sűrű bocsánat kérés közben siettem vissza Davehez.
-Igen?
-Öhmm.. izé...csak annyi, hogy.. van kedved eljönni velem a Central Perkbe..mondjuk, ma?-bökte ki végül. Nekem vadul kalapálni kezdett a szívem, és szédülni kezdtem.
Úristen.. életem első randijára fogok menni ma..
-Persze.-bólintottam, majd óvatosan elmosolyodtam.
-Oh, oké, akkor szia, ma 15:00 fele?
-Igen, nekem jó. Szia.. Várj!- szóltam utána, odamentem hozzá, és lábujjhegyen nyomtam egy puszit a homlokára.
Hmm.. ez egy jó búcsúzás volt, azt hiszem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése